Jorgosz Papandreu volt görög miniszterelnök szerint a közösségi média és a mesterséges intelligencia olyan valóságosnak tűnő, de igazából hamis világot teremt, mint amilyenről Platón beszélt híres barlanghasonlatában. Az internet viszont lehetőséget teremt a demokrácia kiszélesítésére.
HIRDETÉS
Az ókori görög filozófus, Platón barlangjában az emberek a falon mozgó sziluetteket hiszik valóságosnak, nem is sejtve, hogy csak árnyékokat látnak, melyeket az őreik hoztak létre tűz és különböző tárgyak segítségével. Ez a szituáció gyakorlatilag ugyanaz, mint amiben ma, a közösségi média és a mesterséges intelligencia világában találjuk magunkat, állítja Görögország korábbi miniszterelnöke, Jorgosz Papandreu.
Platón forgatókönyve szerint ha valaki kiszabadulna a barlangból, elvakítaná a napfény, de ha egyszer alkalmazkodna a szeme, akkor a világot olyannak látná, amilyen valójában. A szökevény azonban nem tudná megmenteni a többieket, mert nem tudná meggyőzni őket, hogy hagyják el a barlangot.
Platón Krisztus előtt 380 körül írta le a barlanghasonlatát. A Görögországot 2009 és 2011 között irányító Papandreu szerint azonban a szöveg akár ma is megszülethetett volna, a demokrácia és a mesterséges intelligencia jövőjével összefüggésben.
„Platón azt mondja, hogy nagyon beleragadhatunk ezekbe a világokba, és elhihetjük róluk, hogy valóságosak" – mondta Papandreu az Euronews Nextnek az ENSZ genfi AI For Good csúcstalálkozóján, utalva a közösségi média által felépített buborékokra.
Annak ellenére, hogy a technológiai ipar arra törekszik, hogy a mesterséges intelligenciát minden emberi tudás alapjává tegye, Papandreu úgy véli, hogy Platón nem a barlangon kívüli napfényt, hanem a barlangon belüli árnyékot látná az AI-ban: a mesterséges intelligencia szerinte érdekes és meggyőző erejű, de félrevezető, és messze van az igazságtól. Ezzel együtt viszont jelentős hatása lesz a való világunkra.
„Az AI hatással van a kultúránkra. Befolyásolja a világról való gondolkodásunkat, a kommunikációnk módját, és a kultúránkat, sőt, a demokratikus politikai kultúránkat is" – jelentette ki.
Szókratész fenyegetésként tekintene a mesterséges intelligenciára
Platón mentora, Szókratész, a tudás és a bölcsesség elkötelezett védelmezője felhívta a figyelmet a demokrácia hibáira, és végül öngyilkosságra kényszerítették emiatt.
Szókratész és a szónok Gorgiasz – aki a fiatalokat arra oktatta, hogyan kell vitatkozni és vitákat nyerni a hatalom megragadása érdekében – egyik vitájában Szókratész amellett érvelt, hogy az embereknek tiszteletteljesen kellene vitatkozniuk, azzal a céllal, hogy megértsék egymást, ahelyett, hogy megfélemlítenék a másikat a győzelem érdekében.
Papandreu úgy véli, hogy a mai világban Szókratész kritizálná a mesterséges intelligencia szerepét a társadalomban, mert az inkább Gorgiasz felfogására hasonlít, mint az övére.
Feltenné a kérdést, hogy mi a célja az AI-nak, segít-e igazságos társadalmat teremteni, vagy csupán arra jó, hogy néhány ember kezébe adja a hatalmat. Azt is megkérdezné, hogy elősegíti-e a világ megértését, hozzájárul-e az igazság győzelméhez. Szókratész válasza Papandreu szerint az lenne, hogy ma sok paradoxon és veszély fenyegeti a demokráciát – és a mesterséges intelligencia is egy ezek közül.
„Egyfelől azt mondjuk, hogy az internet, és természetesen az AI is demokratizálódik. Másfelől viszont erősen centralizált a rendszer. Ki irányítja az algoritmusokat, és kié az AI? A demokrácia egyik alapgondolata pont az volt, hogy a hatalom ne koncentrálódjon" – mondta a politikus, aki jelenleg is képviselő az athéni parlamentben.
Részvételi demokrácia az interneten keresztül
Papandreu úgy véli, hogy a mai kormányoknak az ókori Görögország példájából kellene meríteniük, ahol a demokratikus folyamat egyik legkorábbi példájaként a polgárok összegyűltek, hogy megvitassák és megszavazzák a különböző javaslatokat.
Egy ilyen kormányzati fórumot ma is el lehetne képzelni Papandreu szerint. Ezen a fórumon minden polgár megvitathatná az olyan kérdéseket, mint például a mesterséges intelligencia szabályozása. Ez mindenkinek, így például a nőknek és a bevándorlóknak is lehetőséget adna arra, hogy beleszólhassanak a politikába, és ideális esetben a kormány egyetlen döntése sem születhetne meg e tanácskozási folyamat nélkül.
Mivel a világ mai népessége messze meghaladja az ókori Athénét, Papandreu szerint az agórák modern változatát egy online platformon kellene létrehozni. Az ilyen fórumokat viszont szoros ellenőrzés mellett kellene működtetni, és a polgárok felhatalmazására kellene használni őket, nem pedig a megfigyelésükre.
Fel kell ismernünk, hogy mi az, amit nem tudunk
A mindent tudó mesterséges intelligencia korában azonban nem csak a kormányok tanulhatnak a görög filozófusok megközelítéséből. Tanulmányok azt mutatják, hogy az AI alááshatja az emberek kritikai gondolkodásra való képességét – amit Szókratész és Platón biztosan rossz szemmel nézett volna.
„Azt hiszem, el kell érnünk, hogy az agyunk ne pusztán tárolja az információt, hanem el is gondolkodjon a kapott információkon, és megértse, hogy mi lehet érvényes, és mi nem" – mondta Papandreu.
Az alázat lehet a másik kulcsa annak, hogy a mesterséges intelligenciát hatékonyan használjuk. Platón Szókratész Védőbeszéde című írásában Szókratész úgy dönt, hogy megkeresi az ókori Görögország legbölcsebb embereit. Politikusokat és művészeket kérdez ki – csakhogy rájön, hogy azok, akik azt állítják, hogy tudással rendelkeznek, valójában kevesebbet tudnak, mint gondolják.
Platón és Szókratész arra oktatnak bennünket, hogy ha tisztában vagyunk a tudásunk korlátaival, az az igazi bölcsesség: akkor több helyünk marad a kérdésekre, a párbeszédre és az igazi megértésre.
Papandreu szerint a mesterséges intelligencia korában Szókratész legismertebb idézete talán aktuálisabb, mint valaha: az igazi bölcsesség abban áll, ha az ember elismeri, hogy valójában semmit sem tud.